Klímaváltozás, innováció és gazdasági összefüggések

A Gábor Dénes Díjasok Klubja február 23-án online rendezte meg Klímanapját, ahol három gondolatébresztő előadást hallhattunk az éghajlatváltozás jelentőségéről, következményeiről, valamint annak gazdasági kihatásairól.

Dr. Ürge-Vorsatz Diana , a CEU professzora, elismert klímakutató és fizikus, a Nobel Békedíjjal kitüntetett IPCC egyik alelnöke kezdte a programot. Előadásában az IPCC Földünk jelenlegi állapotát értékelő jelentését mutatta be, mely aggódásra, de reményre is bőven ad okot.

Az elmúlt évek növekvő számú szélsőséges időjárási jelenségei egyértelműen utalnak arra, hogy visszafordíthatatlan változások mennek végbe földünkön, de ez nem jelenti azt, hogy tehetetlenek lennénk. Ugyan a korallzátonyok élővilágát szinte biztosan elvesztettük, még számos olyan éghajlati billenőpont van előttünk, melyeket komoly elköteleződés mellett elkerülhetünk.

140 állam kötelezte el magát a Párizsi Egyezményben arra, hogy 2050-ig kettő fokra korlátozzuk a globális felmelegedés szintjét. Amennyiben elérjük ezt a célt, még van esély arra, hogy megállítsuk a jégtakaró erodálását, megmentsük az Amazonasi esőerdőket, vagy hogy megakadályozzuk a Golf-áramlat összeomlását.

Ellenkező esetben komoly következményekkel kell szembenéznünk, melyek nem csak a globális hőmérséklet növekedését fogják okozni, de 3,5 milliárd ember fog olyan területen élni, aminek a klímája nem lesz alkalmas arra, hogy emberek éljenek rajta.

A globális felmelegedés és üvegházhatású gázok veszélyeit Dr. Bartholy Judit az ELTE professzora, meteorológus, a Földtudományi Doktori Iskola vezetője is részletezte, mint a konferencia második előadója.

A 2021 novemberében tartott Glasgow-i COP 26 Klímakonferenciába nyerhettünk betekintést általa. Megtárgyalták, és elfogadták, hogy a Párizsban vállalt 2 fok helyett másfél fokos melegedést kellene kitűzni, ugyanis a folyamatos éghajlati változások olyan nem ismert jelenségekkel járnak, melyekre nem vagyunk, és nem is tudunk felkészülni. Sokat várni sem kell ezekre, hiszen a Csehországban pusztító tornádó és a Németország számos vidékét érintő áradások olyan időjárási rendellenességek voltak, melyekre eddig nem volt példa.

A nyomasztó természeti katasztrófák mellett azonban volt ok örömre is. Ugyanis soha nem látott méretű politikai elköteleződés is történt a változások irányába. Pl: Vállalták, hogy csökkenteni fogják a kőszén felhasználást, megállítják az intenzív erdőirtási folyamatokat, csökkentik a metán kibocsátását és felgyorsítják az elektromos járművekre való áttérést. Továbbá 71 ország vállalta a karbonsemlegességet.

Politikai ambíciók és ígéretek azonban korántsem elegendőek egy élhető jövő biztosításához. A DBH Investment igazgatósági tagja, Dr. Ürge László, Gábor Dénes Díjas vegyész, a Pannon Egyetem Címzetes Egyetemi tanára a gazdasági rendszerek működését elemezve mutatta be a leküzdendő akadályokat.

Az emberi fogyasztás és azt támogató gazdasági tevékenység olyan mértékben használja a föld véges erőforrásait, hogy ha így haladunk tovább, 2050-re 3 földre lesz szükség a jelenlegi gazdasági rendszer fenntartásához. Továbbá a beépített carbon lábnyoma a gazdasági tevékenységnek nincs figyelembe véve, és ennek csökkentése jóval komplexebb feladat az energia szektor zöldítésénél. Kimutatta, hogy a megújuló energiaforrások gyártása is komoly carbon lábnyommal jár, valamint az életciklusuk végén nem számolunk a zöld energia rendszerekből keletkező hulladék kezelésének problémájával. Az eredmény, hogy a körforgásos gazdaságra való rendszerszintű átállás nélkül, nincs valódi esély a klímacélok elérésére.

A műanyag gyártás problémáján keresztül levezette, a decarbonizáció, valamint a beépített carbon lábnyom problémáját. Számításokkal került bizonyításra, hogy a jelenlegi lineáris gazdasági modellben a dekarbonizáció csak egy bizonyos szintig juthat el. A teljes csökkentést csak a körforgásos gazdaságra való átállás hozhatja el. Továbbá csak így van lehetőségünk, hogy a fenntarthatatlan erőforrás kitermelést fenntartható mederbe tereljék a gazdasági szereplők.

De végső konklúzióként azt lehet levonni, hogy a legnagyobb hatást a fenntartható fogyasztással érheti el az emberiség, mely valójában meghatározza a fenntartható fejlődés irányát is.