Elektromos és hidrogénes teherjárművek támogatásai Európában

Az elmúlt években számos Európai ország dolgozott ki államilag finanszírozott pénzügyi támogatási rendszereket a fenntartható járművek és infrastruktúra számára, például vásárlási és adókedvezményeket. Ezeket uniós szinten az EU infrastrukturális alapja (CEF) egészíti ki. A COVID-19 válságot követően az európai gazdaság fellendítése érdekében a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) elfogadása megnyitotta az utat több uniós ország előtt a fenntartható közlekedésre való áttérés pénzügyi ösztönzésére, illetve a már meglévő rendszerekkel rendelkező országok programjainak kiterjesztésére.

Nemzeti szinten a járművásárlási támogatás a leginkább alkalmazott szakpolitikai eszköz a kibocsátás mentes tehergépkocsik elterjedésének ösztönzésére, miután a személygépkocsik esetében már sikeresen alkalmazták őket. Jelenleg 16 európai országban vannak ilyen támogatások.

Másik egyre inkább elterjedt módszer, az útdíj rendszerek reformja (Eurovignette), mely kibocsátás alapján állapítja meg az aktuális díjakat. 

Az államilag finanszírozott támogatások előre hozták az elektromos autók versenyképességét, a kezdetben magasabb beszerzési árak tekintetében, amíg a gyártási volumenek növekedése végül lefelé viszi az árakat. Németország, Ausztria példáin is látszik, hogy a vásárlási támogatások beindíthatják és felgyorsíthatják a közúti árufuvarozás zéró kibocsátásúvá válását, ugyanakkor az ágazatot technológiai és gazdasági megfontolások egyaránt befolyásolják. Míg a következő néhány évben ösztönzőkre van szükség, hogy áthidalják a tőkeigényes elektromos és hidrogénes kamionok finanszírozását. 2025-től azonban a pénzügyi támogatási rendszereket fokozatosan ki fogják vezetni, amint a gyártási volumenek növekedése minden kategóriában megfizethető járműveket biztosít.

A Transport & Environment (2022) áttekintése a zéró emissziós tehergépjármüvek támogatásairól.

Az országok általában úgy alakítják ki a támogatásokat, hogy azok a kibocsátásmentes, és egy dízelüzemű tehergépkocsi vételára közötti százalékos különbséget fizetik ki (Ausztria, Belgium, Németország, Franciaország, Hollandia, Svédország és Egyesült Királyság).

Ezekben az országokban, már jelenleg is olcsóbb az elektromos kamionok teljes tulajdonlási költsége, mint egy hagyományos dízelesé. Más esetekben pedig járművenként fix összegben (Csehország, Spanyolország, Finnország, Olaszország és Horvátország).

Ausztria, Németország és Franciaország rendelkezik a legbőkezűbb programokkal, amelyek az elektromos vagy hidrogénes és a dízelüzemű jármű közötti árkülönbség 80%-át fedezik, így a fuvarozók számára vonzóvá teszik az átállást, és végül a költségek csökkentésével. Egyes országok a fuvarozókat az uniós állami támogatási szabályok által járművenként megengedett maximális támogatással támogatják, amely 40%.

A hajtáslánc-technológiák tekintetében minden ország támogatást nyújt a teljesen elektromos és a hidrogénüzemű tehergépkocsik számára, kivéve Máltát és a Cseh Köztársaságot, amelyek mindketten kizárólag az elektromosokra összpontosítanak. Németország, Írország, Málta és Spanyolország a plug-in járműveket is támogatja. Svédország az egyetlen olyan ország, amely bioüzemanyaggal működő járműveket támogat (ennek a kivezetése várható idén), míg Németország az egyetlen olyan ország, amely felsővezeték-rendszereket is bevon a programjába.

Kevés ország, például Írország, Finnország, Olaszország, Lengyelország és Svédország még mindig ösztönzi az új, fosszilis gázüzemű járműveket. Az olyan országok, mint Spanyolország és Dánia korábban az úgynevezett alacsony kibocsátású opciókat, például a gázüzemű tehergépkocsikat is bevonták a programba (CNG, LNG), de mostanra már eltávolították a fókuszból, és csak a valóban zéró kibocsátású tehergépkocsikat ösztönzik.

A következő cikkben megvizsgáljuk konkrét országokban, hogy néz ki egy elektromos vagy hidrogénes kamion költségszerkezete.